Gyermektartásdíj megállapítása a szülő rendkívül magas fizetése esetében

A tartásdíj mértékét a felek megállapodásban is rögzíthetik. Ennek hiányában a bíróság határozza meg az összeget. Jelentősen leegyszerűsíti az eljárást, ha a felek egyezséget kötnek a gyermektartás kérdésében.

A bíróság a gyermektartásdíj meghatározása során az alábbi jogszabályban meghatározottak szerint jár el:

4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni

a) a gyermek indokolt szükségleteit;

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

d) a gyermek saját jövedelmét; és

e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

(4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

A gyakorlatban még mindig súlyos problémát okoz annak megállapítása, hogy mely kiadások, költségek tartoznak az indokolt szükségletek körébe.

A gyermek alapszükségletei nagyjából minden esetben azonosnak tekinthetőek, ellenben súlyos eltérések vannak a különböző jövedelmi helyzettel rendelkező szülők tartásdíjfizetési kötelezettsége körében. Amennyiben egy szülő jövedelme az átlag magyar jövedelemnél jóval magasabb, nem feltétlenül tekinthető irreális elvárásnak a magánórák vagy a sportolási lehetőségek finanszírozása. Mérlegelésre kerül ezen esetekben is, hogy az adott kiadásról mindkét fél tudott-e, arról közösen egyeztek-e meg. Fontos körülmény az, hogy a gyermek a szülei válását követően ne élje meg plusz teherként azt is, hogy az addigi megszokott életszínvonala hirtelen szintekkel csökken. Amennyiben a gyermek esetében a szülők szétválása előtt is rendszeres volt egy adott – nem feltétlenül alap – költség, annak finanszírozása nyilvánvalóan továbbra is mindkét szülőtől elvárható.

A gyermek indokolt szükségletei továbbá jelentőséggel bírnak azon esetekben is, amikor a kötelezett szülő jövedelme olyan magas, amely alapján a százalékos mérték figyelembevételével rendkívül magas és aránytalan gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget lehetne megállapítani. Ilyen esetben az összeget nem a fent említett 15-25 %-ban határozzák meg, hanem a gyermekekkel járó valós költségekhez igazodik a tartásdíj összege.

Jelen tájékoztatás nem teljes körű, teljes körű jogi tanácsadásért forduljon jogi képviselőhöz.