Kiskorú veszélyeztetése

A kiskorúság fogalma

Kiskorúnak számít az a személy, aki a 14. életévét már betöltötte, a tizennyolcadikat ellenben nem. Amennyiben egy kiskorú házasságot köt, nagykorúságot szerez. Ez alól is van kivétel: amennyiben ítélet születik arról a bíróság részéről, hogy a nagykorúságot szerzett kiskorú nem cselekvőképes, vagy a gyámhatóságtól nem kapja meg az arra szükséges engedélyeket, úgy házasságát érvénytelennek tekinthetik, ezáltal újból kiskorúnak minősíthetik. A szerzett nagykorúságot a házastárs halála vagy a frigy felbontása nem befolyásolja.

A kiskorúak veszélyeztetése

A kiskorúak veszélyeztetésének két formáját különböztetjük meg.

  1. Súlyos kötelességszegés/elkövetési magatartás tanúsítása aktívan (megvalósítható tevőleges) és passzívan is (mulasztás). Az elkövető kötelessége a kiskorú folyamatos felügyelete, nevelése/gondozása. Az aktív és passzív elkövetési magatartás csak abban az esetben büntetendő, ha súlyos felelősségszegés történik. Az eljárás során a felelősségszegést egyedi elbírálás alapján határozzák meg.

Kisebb nevelésbeli botlásnak minősül például, ha valaki alkalomadtán a testi fenyítés mellett dönt egy kiskorúval szemben, tettével azonban sérülést nem okoz. A testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi bántalmazás ellenben kiskorú veszélyeztetésének minősül – legfőképp akkor, ha okozati viszonyban áll az elkövetési magatartás és a kimenetel. A veszélyeztetés a károsodást nem foglalja magában, annak kézzelfogható lehetőségét annál inkább.

A veszélyeztetés fajtái:

  • a testi fejlődés veszélybe sodrása fizikai bántalmazással, éheztetéssel, a higiéniai elvárások figyelmen kívül hagyásával, áthágásával, illetve a szükséges gyógyászati kezelések elhanyagolásával
  • értelmi fejlődés veszélyeztetésének minősül a kiskorú oktattatásának figyelmen kívül hagyása, megvonása: kiskorú a tankötelezettség időtartama alatt nem szerzi meg a kellő ismereteket a fejlődéshez.
  • a kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztetik az erőszakos cselekmények, a kulturálatlan beszéd, és a nemi erények ellen szóló, meg nem valósított tevékenységek is.
  • kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetése akkor áll fenn, ha az krízisbe kerül megfélemlítéssel vagy megalázással. A kiskorúnak felnőtt korára szabályos érzelmi alapokkal kell rendelkeznie.

Ki lehet az elkövetője a bűncselekménynek egy kiskorúval szemben?

  • Az, aki a kiskorút neveli, felügyeli, vagy őt gondozni köteles.
  • A szülő, aki a kiskorúval szemben felügyeletet gyakorol.
  • A törvény szerinti gyám élettársa.
  • Akit bár megfosztottak szülői felügyeleti jogától, mégis közös házvezetésben él a kiskorúval.

A bírói gyakorlat szerint minden olyan személy, akit megillet a szülői felügyelet joga, egyénileg felel kiskorú elleni veszélyeztetés ügyében.

  1. Kiskorú veszélyeztetését olyan 18. életévét még be nem töltött egyén ellen lehet elkövetni, aki értelmi fejlődését tekintve viselkedésében befolyásolás alá vonható.

A törvény értelmében ez a fajta magatartás három csoportra osztható:

  1. bűncselekményre, vagy szabálysértésre rábírás: a rábírás a bűnpártoláshoz hasonlatos cselekedet
  2. züllött életmódra rábírás vagy rábírni törekvés: olyan a társadalom által is elítélendő életvitelre való buzdítás, mely
    sikeresség esetén rábírásnak, improduktivitás esetén rábírni törekvésnek minősül. Például: szisztematikus szeszes italfogyasztás, éjszakai életmenetre való ösztökélés.
  3. bűncselekmény elkövetéséhez felajánl: a kiskorút, mint eszközt biztosítják adott bűncselekmény elkövetéséhez.

El nem hanyagolható különbség az első és második kiskorúak veszélyeztetésére vonatkozó alakzatok között, hogy utóbbinál az elkövető kizárólag olyan felnőtt személy lehet, aki nem kötelezett az adott kiskorú nevelésére, őrizetére vagy gondozására. Amennyiben ezek valamelyike mégis teljesül, úgy a bíróság az első alakzat szerint bünteti az elkövetőt.

Felmerülő kérdéseivel kapcsolatosan keresse meg 11. kerületi ügyvédi irodánkat!

 

További büntetőjogi cikkeink: